A Hard Rock Café Budapestre jövetele után hamar elvitte az itteni burger mezőny aranyérmét. Pár év után most szülinapom alkalmából csekkoltuk, meg tudta-e tartani dobogós helyezését. IGEN! Minden összetevő teljesen rendben volt, a zsömlétől a kevés zöldségen, a ropogós baconön és a temérdek mennyiségű olvadó sajton át a húsig. Furcsa mód a Budapesti burgerekkel ellentétben kicsit talán túl hangsúlyos is volt a hús íze. Két dologra vezetem ezt vissza, a pogácsa vaskos, kövér mivoltára és, hogy kevés szószt tettek bele. Egy-egy harapás annyira finom volt ettől a misztikus hangzatú Hickory szósztól (amiben mellesleg ketchup, barna cukor, fokhagyma, worchestershire, borecet és BBQ fűszer van), hogy minden más harapás üresnek és szürkének tűnt emiatt. Illetve néhol túl dominált a pirított hagyma, abból lehet kevesebb is elég lett volna. A köretnek adott krumpli lehetett volna sós. Ja és nem erőltették az uborkát, más néven a hamburger ellenségét a szendvicsbe!
De bármennyire is jó egy hamburger, nem ér meg 3800 forintot :)
Kata texasi evőkörútja után egy texan pulled porkra repült rá, ami elmondása szerint volt olyan finom mint a kinti ételek. Nekem ettől függetlenül nem annyira jött be. Hiányzott a tépett húst átáztató szósz, sok volt a pirított hagyma és én nem rajongok a jalapeno-ért. Amúgy finoman volt elkészítve. A köretként adott babos cucc frankó volt, de a coleslaw túl édes. Véleményem szerint a Burger Dayes Pántlika pulled pork ezerszer jobb volt.
A HRC hangulata egyébként még mindig a megszokott hangos popzenés, nyugat-európai. Lehet csak én nem emlékszem milyen kegytárgyak voltak anno kitéve, de mintha ez gyarapodni látszott volna.
