Az én szememben a 2015-ös Burger Day nyertese a Pántlika volt. Nem csak a burgerükkel, de a pulled pork szendvicsükkel annál inkább. Ezen felbátorodva igen hamar betértünk a kilencvenes évek városligetében elhelyezkedő szocreál Pántlikába, hogy repetázzunk. Legnagyobb csalódásunkra a Pántlika is egy képmutató, hamis reklámozó kisvállalkozás, aki csak akkor csinál jó kaját ha rendezvényen van, a saját üzletében meg szarik (egyenesen a kajába).
Mi ugyan azt a tejfölös, aioli szószos, szaftos sertéshúsos szendvicset vártuk abban a finom buciban, ahogy a Burger Napon ettük, ehelyett egy sápadt ciabattába csomagolt, kínai gyorséttermes kinézetű, állott kutyahús gombócot kaptunk, fáradt zöldségekkel. Menüben mellé a világ legrosszabb kifőzdés sült krumpliját és egy igen bizarr kinézetű coleslaw-t.
De hogy ne csak rosszat mondjak, igaz mélyen megviselt az eset. A krumplit leszámítva ehető volt a dolog. A coleslaw undorító állaga ellenére ízletes volt és a klu klux klán zászlóvivő ciabattája is finom volt a kategóriájában. Éppenséggel mi jobban örültünk volna a finom kis bucinak, de a személyzet elmondása alapján a többségi szavazattal nyert a ciabatta. Én ezt értem, de talán nem kell hozzá üzleti mesterképzés, hogy kétféle kenyeret tartsanak és lehessen választani.
A hús messze nem volt olyan jó mint a Millenárison, de kifejezetten rossz sem volt. A baj inkább az volt, hogy még köszönő viszonyban sem volt a BBQ-val, pedig annak hirdették. Ez mellesleg egész Budapestet érintő pulled pork probléma, hogy az emberek azt hiszik, hogy ez egy pörköltes szendvics, pedig egyáltalán nem.
A Pántlika becsületére legyen, hogy a személyzet kifejezetten nyitott és érdeklődő volt a kritikámat illetően, amit természetesen én is kultúrált hangnemben közvetítettem. A legtöbb magyar helyen ilyen csak baszakodnak az emberrel, de ők készséggel meghallgatták szerintem mi nem volt jó, miért éreztem magam csalódottnak a Burger Day után, hogy továbbítani tudják a vezetésnek. Remélem meglesz az eredménye és a gyermekeink már egy szebb Pántlikában ehetnek, de sajnos én soha vissza nem teszem a lábam oda...
