BurgerMinutes

a streetfoodért.

Nem viszik túlzásba a szendvicset, ropogósra pirított alap zsömlében adnak tépett malachúst, nem édes coleslaw-val. A húsnak nincs effektív bbq íze, de nem is az a magyaros pörköltes, ahogy néhány helyen csinálják itthon. Én azt mondom, inkább Amerika felé húz.

Az ilyen nyughatatlan és párban érkező gourmandoknak, mint én is csinálnak pulled pork/reuben felező tálat, amiben egy fél pulled pork mellett egy fél Reuben szendvicset is kapunk. Mivel ketten két ilyenért 5500 körül fizettünk, gondolom egy 2700 lehet kb.

Ez a Reuben dolog, ahogy a képen is látszik, majdnem egy grilled cheese szenya, de annál azért jóval több. Persze tele van olvadt sajttal, a lényeg mégis s marhaszegy. Igazából egy nagyon zsír szendó lenne, ha nem tesznek a szószba tormát, ami az egész ízvilágot dominálja. Valamint ami még nekünk fura volt, hogy nem coleslaw hanem sima káposzta volt benne. A srác nagyon jól elmagyarázta miért illik a savas káposzta a vörös marhahúshoz, nekem mint egyszeri falatozónak mégis ki kellett belőle kaparnom. De ha valaki székely meg lucskos káposztán nőtt fel, annak mennyei lesz. Tökéletesen ötvözi végtére is a texasi marhát a magyar ízvilággal.

Amit még ki akarok próbálni, az a Tipsy Texan. Ami ugyancsak egy marhaszegyes történet, de kicsit burgeresebbre van véve, plusz állítólag kolbász is van benne. Legközelebb ezzel jelentkezem.

Pár hete egy több mint 6 órás San Francisco-i átszállás során volt elég időm kiszaladni a városba és megkóstolni Kalifornia büszkeségét, az In-n-Out Burgert. Aki nem ismerné, ez Amerikában kb a leginkább sztárolt gyorsétterem lánc. De olyan mértékben, hogy még Anthony Bourdain is azt állítja ez a kedvenc étterme Los Angelesben... (https://www.youtube.com/watch?v=R4J1seTHAMU - érdemes meghallgatni, mond jó meglátásokat a hamburgerekről).

Ennek apropóján úgy gondoltam összegyűjtöm a szerintem dobogós hamburgerezőket az USÁban. De az egyszerűség kedvéért a láncoknál maradok, ugyanis az Egyesült Államok mérete önmagában lehetetlenné teszi egy egyedi toplista összeállítását. Továbbá tökéletesen ismeretlen kis eldugott helyekről olvasni felteszem annyira senkinek sem lenne izgalmas. Nem beszélve arról, hogy jómagam csupán háromszor voltam látogatóban így azért nagyon limitált az olyan jellegű helyek feltérképezése, mint amilyenekről itthon írnak a magamfajta ismeretlen és menőbb burger blogok. De annyit azért hagy tegyek hozzá, hogy nem a McDonalds kaliberű helyekről lesz szó, hanem modernebb hamburgeres franchiseokról.

1. SHAKE SHACK

Az első helyen számomra is váratlan módon a Shake Shack áll. Először New Yorkban kóstoltam és habár ízlett, nem gondoltam volna, hogy idővel ennyire a hasamra nő. Miután Londonban és Dubaiban is belapátoltam pár szendvicsüket egyértelmű volt, hogy jobban ízlenek, mint a korábban gondolt befutóim. Személyes kedvencem a Smoke Shack, mely egy cheese mcroyalra hasonlító nagy hús, csomó bacon (Dubaiban borjú), megszórva kápia paprikával és és enyhén csípős szósszal leöntve. A krumpli alap mirelit cucc, de a sajtszósz állatabb rajta, mint a mozis nachoson. És az epres shakeük is kifejezetten említésre méltó.

2. FIVE GUYS

Életem egyik legjobb evés élménye. Egyrészt mert az éhhalál szélén voltam másrészt pedig az eszméletlenül hangulatos Rockefeller Plaza-n faltuk be, ugyanis az éttermükben, mint Amerikában szinte mindenhol hidegebb volt, mint egy ipari hűtőkamrában. Az itt felszolgált Bacon Cheeseburger egy igazi "dirty", zsíros hamburger. Két hús, rengeteg sajt, bacon és szinte bármi amit az ember választ bele. Ugyanis a feltétek nagy része plusz költség nélkül választható a buciba. Én natúran szeretem egy kis BBQ szósszal vagy ketchuppal.

Napokkal később Chicagóban repetáztam, ahol már kezdtem sejteni, hogy habér valóban jó hamburgerről van szó, első élményen az éhség és a hangulat miatt volt annyira tökéletes. Aztán szintén a már említett Londoni és Dubai látogatások alkalmával mélyítettem a tapasztalataim melyek végül egy szolid második helyet eredményeztek.

Tudom mire gondoltok: "Hol van már az IN-N-OUT BURGER, nem úgy volt felvezetve, hogy az lesz a sztár?!"

Hát igen, az In-n-Out burger pusztán csak szerkesztői utasításra fért be a harmadik helyre. Szívem szerint ugyanis a WENDY'S Baconatört rangsoroltam volna erre a posztra, de mivel az elején azt ígértem nem a mekis szarokról fog szólni ez a poszt, lássuk Los Angeles legjobb éttermét...

3. IN-N-OUT BURGER

Amint beléptünk tudtam, nem én értettem félre a hype-ot a brand körül, ugyanis a hely csurig volt. Ennek ellenére viszonylag gyorsan vették fel a rendeléseket, a várakozás nagyobb részét az étel elkészülése tette ki. A miheztartás végett megjegyezném, legalább olyan éhes voltam, mint az első Five Guys étkezésemnél, ugyanis marha korán keltünk, nem reggeliztem és az 5 órás repülő úton nyilván béna volt a kaja.

Az in and out amúgy az előzőekhez hasonlóan lecsupaszított hely. Lehet kérni hamburgert meg sajtburgert. Menüben vagy simán. Ez alapvetően jó jel, ha egy lánc az alap termékeire épít és nem bonyolítja túl a dolgokat. Nem a szószban, a zöldségekben, a hipster kiörülésű buciban meg a belekevert szeretetben van a mojo hanem a hamburger húsában (és vérében).

Ennek ellenére a hambi mégsem volt olyan csodálatos. Első harapásra nekem egy házi Big Macnek tűnt és ezt az érzést nem is tudtam levetkőzni. A meki zászlóshajójánál azért nyilván finomabb volt, de túl sok hasonlóságot mutatott a kettő. A zsömle egy kicsit szétesős volt, a sajt (szerű anyag) nem kiegészítette, hanem elnyomta a hús ízét. Végeredményben tehát messze nem hozta, amire számítottam. Lehet, hogy még további tesztelést igényelne, de a lánc sajátossága, hogy kizárólag Kaliforniában vannak jelen, így ez nehéz lesz ugyanis nem tervezek további látogatást arra felé.

Az én szememben a 2015-ös Burger Day nyertese a Pántlika volt. Nem csak a burgerükkel, de a pulled pork szendvicsükkel annál inkább. Ezen felbátorodva igen hamar betértünk a kilencvenes évek városligetében elhelyezkedő szocreál Pántlikába, hogy repetázzunk. Legnagyobb csalódásunkra a Pántlika is egy képmutató, hamis reklámozó kisvállalkozás, aki csak akkor csinál jó kaját ha rendezvényen van, a saját üzletében meg szarik (egyenesen a kajába).

Mi ugyan azt a tejfölös, aioli szószos, szaftos sertéshúsos szendvicset vártuk abban a finom buciban, ahogy a Burger Napon ettük, ehelyett egy sápadt ciabattába csomagolt, kínai gyorséttermes kinézetű, állott kutyahús gombócot kaptunk, fáradt zöldségekkel. Menüben mellé a világ legrosszabb kifőzdés sült krumpliját és egy igen bizarr kinézetű coleslaw-t.

De hogy ne csak rosszat mondjak, igaz mélyen megviselt az eset. A krumplit leszámítva ehető volt a dolog. A coleslaw undorító állaga ellenére ízletes volt és a klu klux klán zászlóvivő ciabattája is finom volt a kategóriájában. Éppenséggel mi jobban örültünk volna a finom kis bucinak, de a személyzet elmondása alapján a többségi szavazattal nyert a ciabatta. Én ezt értem, de talán nem kell hozzá üzleti mesterképzés, hogy kétféle kenyeret tartsanak és lehessen választani.

A hús messze nem volt olyan jó mint a Millenárison, de kifejezetten rossz sem volt. A baj inkább az volt, hogy még köszönő viszonyban sem volt a BBQ-val, pedig annak hirdették. Ez mellesleg egész Budapestet érintő pulled pork probléma, hogy az emberek azt hiszik, hogy ez egy pörköltes szendvics, pedig egyáltalán nem.

A Pántlika becsületére legyen, hogy a személyzet kifejezetten nyitott és érdeklődő volt a kritikámat illetően, amit természetesen én is kultúrált hangnemben közvetítettem. A legtöbb magyar helyen ilyen csak baszakodnak az emberrel, de ők készséggel meghallgatták szerintem mi nem volt jó, miért éreztem magam csalódottnak a Burger Day után, hogy továbbítani tudják a vezetésnek. Remélem meglesz az eredménye és a gyermekeink már egy szebb Pántlikában ehetnek, de sajnos én soha vissza nem teszem a lábam oda...

A Hard Rock Café Budapestre jövetele után hamar elvitte az itteni burger mezőny aranyérmét. Pár év után most szülinapom alkalmából csekkoltuk, meg tudta-e tartani dobogós helyezését. IGEN! Minden összetevő teljesen rendben volt, a zsömlétől a kevés zöldségen, a ropogós baconön és a temérdek mennyiségű olvadó sajton át a húsig. Furcsa mód a Budapesti burgerekkel ellentétben kicsit talán túl hangsúlyos is volt a hús íze. Két dologra vezetem ezt vissza, a pogácsa vaskos, kövér mivoltára és, hogy kevés szószt tettek bele. Egy-egy harapás annyira finom volt ettől  a misztikus hangzatú Hickory szósztól (amiben mellesleg ketchup, barna cukor, fokhagyma, worchestershire, borecet és BBQ fűszer van), hogy minden más harapás üresnek és szürkének tűnt emiatt. Illetve néhol túl dominált a pirított hagyma, abból lehet kevesebb is elég lett volna. A köretnek adott krumpli lehetett volna sós. Ja és nem erőltették az uborkát, más néven a hamburger ellenségét a szendvicsbe!

De bármennyire is jó egy hamburger, nem ér meg 3800 forintot :)

Kata texasi evőkörútja után egy texan pulled porkra repült rá, ami elmondása szerint volt olyan finom mint a kinti ételek. Nekem ettől függetlenül nem annyira jött be. Hiányzott a tépett húst átáztató szósz, sok volt a pirított hagyma és én nem rajongok a jalapeno-ért. Amúgy finoman volt elkészítve. A köretként adott babos cucc frankó volt, de a coleslaw túl édes. Véleményem szerint a Burger Dayes Pántlika pulled pork ezerszer jobb volt.

A HRC hangulata egyébként még mindig a megszokott hangos popzenés, nyugat-európai. Lehet csak én nem emlékszem milyen kegytárgyak voltak anno kitéve, de mintha ez gyarapodni látszott volna.

Egy kis update:

Belekóstoltam még egy két meat and sauce készítménybe és egyre jobban szeretem! A Food Truck Show-n a currys malacot kóstoltam, ami a korianderen kívül instant kedvenc lett. De sajnos csak addig amíg egy ebéd menüben ki nem próbáltam az (kreol) oldalas szendvicset – mostantól az a favorit. A frankó kis oldalas hús mellett marinált paprika van benne és kreol majonéz, bármit is jelentsen ez. Persze megnéztem, de annyit ír a google, hogy kreol mustár és/vagy Cajun fűszerkeverék való bele.

Az ebéd menu (alábbi kép) az MnS-ben egy kifejezetten jó konstrukció. Tulajdonképpen egy kis szendvics áráért (1190) kapunk a (bármilyen választható) kis szendvics mellé egy köretet és vagy desszeretet vagy levest. Én az utóbbit ajánlom, úgy tűnt a helynek nem csak a mártott szendvics a specialitása de a soha ki nem hűlő leves is… Van nagyobb menü is az 1900, 200-al több mint egy nagy szendvics.

Tudom, hogy a Meat&Sauce nem hamburgerező, de függetlenül a blog célkitűzésétől pont azért akarom megírni az élményem, mert kifejezetten frissítő nem burger de hús alapú street foodot találni a városban. Plusz ha jobban belegondolunk nem másról van szó, mint húsról kenyérben, ami azért már majdnem hamburger. Az alapkoncepció valóban iylen egyszerű. Sokat nem akarom feleslegesen jártatni a kezem munkaidőben, munka helyett a hely bemutatására, már ezer urban blog bemutatta.

Mivel a nevezetességük a mártott szendvics, elsőre ezzel próbálkoztunk. Én marhát ettem, Kata kacsát. Az enyém nem volt más, mint egy jó adag konfitált marhanyak, szósszal és mustárral kenyérbe pakolva, majd megmártva egy másik szószban. A ciabatta jellegű kenyér hamar finom nedvesre szívta magát. A hús nagyon finom volt, mégis két kivetnivalót érzetem: a köményt a szószban és a túl erős mustárt. Szerintem funkybb let volna az amerikai irányba vinni a szenyát de így is élmény volt. Katának is kifejezetten tetszett az édes kacsa. De mivel a hagymalekvár mellett fahéj meg ánizs is volt benne számomra az az ehetetlen kategória még ha jól is készítették el.

Mindezt 1590 forintért, de állítólag van ebéd menü 1190-től. Nekem hiányzott legalább egy kis sajt az egyenletből, az is csak extraként kérhető. A személyzet segítőkész és kedves, a hely stílusos habár pici, csak az ételtartó bödönöket örökölhették valami ősrégi gyrosostól szóval a pult másik oldala annyira nem megnyerő.

De a kedvencem a kézmosó/csapvíztöltő, ahol ingyen és bérmentve, az általában 8 általánost végzett pincérek sznobolása nélkül kedvünkre ihatunk csapvizet a kitett (fél literes!) műanyag poharakból.

A Mangalica és Társa kétkezes (nyilván mangalica) burgerét már korábban is sztároltam, most egy rendhagyó poszt keretén belül egyéb finomságaikra térnék ki.

Ha van étel, amit jobban szeretek a hamburgernél az a ribs. Így hát egyből ráugrottam a Karavánban, amikor megláttam hogy van, jóllehet burgerezni mentünk. Kata egyébként egy pulled pork szendvicsre harapott rá, neki ugyanis az a kedvence - természetesen nálam is a toplistán van, meg is ettem a felét.

A mangalica és társa érzésem szerint egy kis soul foodos csavart tett erre a ribsre, ugyanis chilivel és baracklekvárral készítik. Meg is kell hagyni, hogy a lekvár igen finom volt és nekem az is kedvemre volt, hogy a chili nem csípett kifejezetten, inkább édeskés volt.

A hús jól sikerült, habár a 4 csont közötti rész nem tudom kinek elég adag ha én nem laktam jól vele. Igaz 1700 forintért ez nem rossz, főleg ha hozzátesszük a házi lepény és a chipset. A kenyérlepény korrekt volt, ahogy a chips is habár azt épp hidegen kaptuk és így picit sok volt az olaj rajta.

Először azt gondoltam a a hús talán azért nem olyan finom omlós mint a TGI Fridaysben, mert egy food truckban készül, de eszembe jutott a Kanadai Ribfest kalandunk Torontóban, amit azóta nem írtam meg. Életemben nem ettem annál jobb ribset vagy pulled porkot. És minden food truckos BBQ volt, igaz ott mindenki díjnyertes grill specialista volt.

A budapesti pulled pork szituáció egyébként külön cikket érdemel. El is kezdtem kóstolgatni és írogatni őket, még az is lehet, hogy lesz belőle valami. De elöljáróban annyit elmondhatok, a Mangalica és Társa tépett malaca habár nagyon finom, nem a BBQ ízvilágot követi. Sokkal inkább egy klasszikus húsételét. Én ott is úgy éreztem lehetne puhább és omlósabb a husi, de így is király volt. 1500 forintért mérik. Szintén chips-szel a már említett házi lepényben.

És mivel mindez a Karavánban volt, hadd nyugtassak meg mindenkit, hogy vége a télnek: nincs hideg a Karavánban. Ellenben nagyon szépen fedetlen komplexummá alakult, ahol a napsütésben élvezheti az egyszeri ember a hetedik kerületi épületek között vergődő napsütést. 

Régebben már volt szerencsém a we love burger alap burgeréhez, azt hiszem a nyitás után nem sokkal. A designjuk már akkor is kifejezetten tetszett, de ha jól emlékszem az ételek közül a Heston Blumenthal krumpli jött be jobban, nem a burger.

Ezúttal a hátszín burgert kóstoltam meg és azt kell, hogy mondjam, hogy habár a hús minősége jobb, valamint az is segít, hogy csak mediumra sütik, a mustár még mindig nagyobb mértékben járul hozzá az ízhez, mint a hús. A kápia paprika egy frissítő változatosságot hoz a szokásos uborka, paradicsom helyett, de a prímát a buci viszi. Kellemesen puha, picit édeskés, de nem édes és, ami a legfontosabb nem esik szét.

Összességében az 1690-es ár egy picit több a kelleténél, főleg, hogy minden extrának számít már a paradicsom is. A jó hír viszont, hogy a hátszín burger éréban 2 választható feltét van. Én a cheddar és coleslaw kombót ajánlom.

Nem mondanám, hogy törzsvásárló vagyok, de ettem már párszor a Meat Pointban különféle húsételeket, mégis amikor évekkel korábban először megkóstoltam a burgert, kifejezetten nem ízlett. Meglepő módon pont a hús miatt. Viszont mivel a Westendben nem túl sok értelmes ebéd alternatíva van, a napokban ráharaptam egy napi burger menüre.

Nagy örömömre szolgált, hogy kifejezetten jó volt. Igaz a hús csak száz gramm, de sokkal tutibb íze van, mint a Burger Kingnek, KFC-nek vagy a Jack's Burgernek. Mint a képen látható a sajt nem nagy szám, a krumpli alap mirelit, akárcsak a hagymakarika, de a coleslaw habár nem különösen jó, van KFC színvonal. Mindezt 1200 vagy 1300 (már nem emlékszem) forintért szerintem jobb mint a McDonald's ebédmenü. 

A Kaledónia nem csak a brit expatoknak kulrikus hely, de nekem is nagy kedvencem. Még a burger boom legelején többször is faltam ott különböző hamburgereikből, de az átépítés óta most kóstoltam meg a először az új kínálatot. a régi konyha helyén nyílt asztaloknál ülve lehetett is látni, ahogy maga Patrick készíti az ételeket.

Ahogy általában, most is a Baconös, cheddaros verzióra fogadtam és tulajdonképpen be is jött. Igaz nekem valami hiányzott az egészből. Jól volt elkészítve az egész de nem volt benne WOW faktor. Sőt nem hogy megjegyezhető íze nem volt, de talán szinte semmilyen. Én az egyébként jó minőségű hús fűszerezésével játszanék még kicsit.

A zsemle kifejezetten egyszerű volt, a krumpli valami alap mirelit jellegű sztori lehetett, de nem volt vele baj, ahogy a kis káposztasalátával se. A szendvicsben lévő zöld növényzetet viszont nem tudtam megfejteni. De az biztos, hogy nem a mostanában mindenhol, mindenbe belepakolt rukkola volt.

Összeségében 2000 forint körül lévő burger kifejezetten korrekt volt (ahogy a képen is látszik), mindössze az íz hiányzott ahhoz, hogy emlékezetes legyen. Ez viszont csak a burgerre vonatkozik, a Kaledónia, mint pub, még mindig az egyik kedvencem!

Jó érzéssel tölt el, hogy Budán is alakulnak a jó burgeres helyek. Igaz a hely aprócska és parkolót találni is nehéz, a hamburger bajnok. A Betevő érdekessége, hogy nem fél használni az édes ízt. Ez igaz a zsemlére, a káposzta salátára, valamennyire a szószra is, de kifejezetten az amúgy ropogós krumpli chipsre. Én az 1390 forintos alap burgerükbe cheddart és bacont kértem, feltétenként plusz száz forintért. A krémes cheddar remekül illet a szószhoz (ami remekül illett a ruccolához), de nagyon folyós lett tőle az egész burger, így a zsemle a felénél megadta magát és szétesett. A hús is kimondottan jó volt, de nem csak azért, mert mediumra sütötték, hanem a fűszerezése és az összetétele is el lett találva.

Mindenkinek ajánlom, de készüljetek, hogy alig lehet leülni, két fő az ideális látogatási létszám. Ja és van Paulaner sör, szóval nem tudom mire vártok még!